Következő témánk az elhízás. A Betegség nem a Fájdalommal kezdődik ötödik rész

Következő témánk az elhízás de előtte néhány szó a magas vérnyomásról.

Szeretnék még néhány szót szólni a magas vérnyomásról.

Hallott már arról, hogy a só árt az egészségének, mert magas vérnyomást okoz? Vagy mondtak már olyat Önnek, hogy a magas vérnyomás a génekkel függ össze? Nos, egyik állítás sem igaz. A magas vérnyomás sem a sófogyasztással, sem az öröklött génállománnyal nem függ össze közvetlenül. Mint ahogy azt már Ön is sejtheti, az ok egyetlenegy anyag hiányára vezethető vissza. Egyetlenegy anyag hiányzik mindösszesen a szervezetből, ez pedig a kálcium!

Egy 20 éves, 2 milliárd dollárt felemésztő tanulmány befejezésekor bölcs tudósok a következő eredménnyel álltak elő: 5000 magas vérnyomásban szenvedő embert vizsgáltak, akiktől megvonták vérnyomáscsökkentő gyógyszereiket, és sószegény diétára fogták őket. Tudják, mi lett az eredménye? A kísérlet résztvevői valamennyien meghaltak. Számomra ez nem volt meglepő fejlemény. Ilyen vizsgálatok révén állapították meg ugyanis, hogy a sófogyasztás csökkentése semmiféle eredményt nem hoz, a vérnyomás a tesztalanyok mindössze 0,3%-nál csökkent kismértékben.

Ennek láttán belekezdtek egy másik kísérletbe, melyet ismét 5000 magas vérnyomásban szenvedő alannyal végeztek el. Az ajánlott napi kálcium mennyiséget megduplázták (napi kb. 1700-2500 mg-ra). Ezt a kísérletet 6 hét után abbahagyták. Bizonyára most azt kérdik, miért kellett másfél hónap után abbahagyni a vizsgálatot? Nagyon egyszerű: a vizsgált személyek 85%-ának megszűnt a magas vérnyomása.

Tényleg szenzációs eredmény!

Nos, tisztelt hallgatóim, a kérdésem Önökhöz a következő: kapott bármikor is olyan üzenetet orvosától, hogy valójában mindegy, mennyi sót fogyaszt, és mostantól csak a kálcium fogyasztás növelésére ügyeljen?

Nem kapott. A magas vérnyomás kezelése ugyanis a belgyógyásznál kezdődik, aztán bevonnak egy pszichológust, esetleg még egy kardiológust is, végül aztán egy szívátültetésre specializálódott szakember a végállomás. – Vagy esetleg elkezd kálciumot szedni!

Következő témánk az elhízás. Az amerikaiak 40%-a szenved ebben a betegségben, melyről akkor beszélünk, ha a testsúly kb. 15 kg-mal haladja meg az ideális testsúlyt. Az elhízás szintén korunk új betegségei közé tartozik. 50 évvel ezelőtt az amerikaiaknak még csak 15%-a, 100 évvel ezelőtt mindössze 1%-a volt túlsúlyos.

Ma már tudjuk, hogy ennek a veszélyes állapotnak egyetlen probléma az oka, ez pedig a létfontosságú ásványi anyagok hiánya. A súlyprobléma legtöbbször nem más, mint ásványi anyagok hiányának jelensége. Ügyeljen tehát arra – már csak az alakja miatt is – hogy elegendő mennyiségű ásványi anyagot vegyen magához. Így kézben tudja tartani súlyproblémáit is.

Egy 1997-es jelentésben kimutatták, hogy az Egyesült Államokban 26 év alatt elképesztő összeget, 30 milliárd dollárt költöttek a rák elleni küzdelemre. A 26 évnyi kutatás ellenére a szakértők csak annyit tudtak javasolni, hogy a figyelmet a megelőzésre kellene koncentrálni. 30 milliárd dollárt látszólag eredménytelenül dobtak ki, csak azért, mert a kutatók nem léptek ki a saját világukból. Igazából nem gyógymódot kerestek, hanem csak jobb kemoterápiát. Míg tehát az idők során a gyógyszerért folytatott költségek és fáradozások megsokszorozódtak, addig a halálozási arány ugyanaz maradt. Nyilvánvaló, hogy nem a jó helyen keresték a megoldást.

Egy másik tanulmány, az ún. „ Egészségügyi tanulmány a Harvard Kórház Nővéreiről “ azt mutatta ki, hogy 90 ezer, táplálékkiegészítőt több mint 15 évig szedő kórházi nővér esetében a bélrák kockázata 75%-kal csökkent. Ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy létezik-e bármilyen gyógyszer, amelyik a bélrák kockázatát 75%-kal csökkenti? Nem létezik.

Következő témánk az elhízás

És arról hallott-e már, hogy a zsírszegény táplálkozás csökkenti a bélrák, a mellrák, és alapjában véve valamennyi rákos megbetegedés esélyét? Valószínűleg igen. Minden orvos azt mondja, hogy a zsírszegény táplálkozás csökkenti a rák kockázatát, míg a zsírban gazdag táplálkozás növeli azt.

Nos, ezzel a 90 ezer nővérrel elvégeztek egy második kisérletet is, melynek során a nővérek két csoportját hasonlították össze: az egyik csoportban azok voltak, akiknek kalóriabevitelében a zsír aránya meghaladta az 50%-ot, a másik csoportban azok, akiknél ez az arány 20% alatt volt. Az 50%-os érték zsírban rendkívül gazdag táplálkozást jelent, a 20% alatti pedig rendkívül zsírszegényt.

Ha tehát a táplálék zsírtartalmának jelentős befolyásoló szerepe van a rák szempontjából, akkor az 50%-os csoportban több rákos megbetegedést kellene regisztrálni, mint a 20%-os csoportban. Logikusnak látszik, nem? A vizsgálat eredménye mégis az lett, hogy a két csoport között semmilyen érdemleges különbség nem volt tapasztalható. A táplálékkal felvett zsír mennyisége semmilyen összefüggésben nincsen a rákos megbetegedés kockázatával, amely önt is fenyegetheti.

Döntő azonban az – és most figyeljen kéremhogy a zsírt hogyan készíti el, és főzi meg! Egy 1998-as tanulmány szerint a jól átsütött hús mellrákhoz, továbbá prosztata és bélrákhoz vezet. A közepesen átsütött húst kedvelő nőkhöz képest 462%-kal magasabb a mellrák kialakulásának esélye azoknál a hölgyeknél, akik az alaposan átsütött húst eszik szívesen, ahol tehát a hús mellett a zsír is alaposan átsül.

Nem 50%, nem 100%, nem is 200%, még csak nem is 300%. 462%-kal nagyobb a kockázat arra, hogy mellrákban, prosztata és bélrákban betegedjünk meg, csak azért, mert jól megsütve szeretjük a húst, és ezáltal megégett állati zsírokat juttattunk be a szervezetünkbe.

És még valami a rákkal kapcsolatban: igen egyszerűen és 60-80%-kal csökkentheti a rák kockázatát, ha fekete áfonyát, málnát, meggyet és epret fogyaszt. A rák rizikóját továbbá általánosan csökkenti a szelén, ez az ismert nyomelem. Ezzel kapcsolatban szintén végeztek vizsgálatokat, és az eredmények a szelén fontosságát egyértelműen bizonyították.

Következő témánk az elhízás

__________________________________

Hozzászólás a Facebookon